A Boráros tér átépítése 1944-ben
A szövetséges haderõ 1943/1944 évi olaszországi térnyerésével valószínûsíthetõ volt, hogy légiereje készül a hazai vasúti célpontok elpusztítására. A kelet-nyugat irányú közlekedésben betöltött fontos jelentõsége miatt a budapesti összekötõ vasúti hyd forgalmának megbénítását a várható csapásmérõ akcióknál a hadvezetés számításba vette. A Wehrmacttal közösen így a Ferencváros és Kelenföld közötti elkerülõ útvonal létesítésének keresték a lehetõségét. Ferencváros rendezõrõl a Marhavásártérre vezetõ szárnyvonal Mester utca felé való bekötésérõl, illetve Dunapart teherpályaudvari és Boráros téri csatlakozó vágány építésérõl határoztak. A Horthy Moklós (ma: Petõfi) híd, Lágymányos, budai Dunaparti és Andor utcai vontatóvágány átmenettel Kelenföld felé a szükségforgalom lehetõségéhez így próbáltak lehetõséget teremteni.

Az elgondolás végrehajtása során a marhavásártéri rakodó és a Mester utcai villamosvonal között a Vágóhíd utca vonalában az átmenet könnyen megteremthetõ volt. A Mester utcából a Horthy Miklós hídra kanyarodó villamosvasúti pályaív módosítása már jelentõsebb építési munkával járt. A Boráros tér déli kijáratánál, illetve a hídfeljáróban félszintes süllyesztéssel telepített hurokvágány és villamosvasúti végállomás megszüntetése a fõváros évtizedeken át megszokott közlekedési rendjének megváltoztatásával járt. A budai Verpeléti (ma: Karinthy Frigyes) út torkolatától a Lágymányos akkor még szabad területén a vasúti pálya fektetését akadálytalanul végezhették. A MÁV budai Dunaparti vontatóvágányához kapcsolódó pályaépítés, illetve az Andor utcán haladó összekötõ vágány korszerûsítési terveit soron kívül elkészítették. (1. ábra)

Forrás: Vasúthistória Évkönyv, 1994.